Így zárkóztunk be a koronavírus miatt – szavazzon, Önt mennyire viseli meg!
A koronavírus okozta történelemi időkben megtanultuk, hogy egy valós katasztrófa csendesebb, mint ahogy azt a filmekben láthattuk: elhagyott utcák, tészta- és lisztvásárlás, élesztőhiány, rengeteg sorozat... és az emberi kapcsolatok gyökeres átalakulása. De mi is történik velünk és környezetünkkel a koronavírus idején? Szolgálunk néhány válasszal, de egy tesztet is összeállítottunk, hogy együtt lássuk, ki miként reagált a problémákra.
A helyzet mindenkinek nehéz, legyen szó sokgyermekes szülőkről, nevelőszülőkről, lakótársakról vagy egyedülálló emberekről – a koronavírus okozta szituáció lelkileg mindenkit ugyanúgy érinthet. Minden bizonnyal a modern, digitalizált ember sose volt arra kellően felkészülve, hogy ilyen hirtelen, ilyen alapvetően alakuljanak át társas kapcsolatai.
Iskola és munkahely a nappaliban
A munkahelyek az otthoni munkavégzést szép lassan, fokozatosan vezették be, sok embert megfosztva minden emberi érintkezéstől. Az iskolák és óvodák bezárása ezzel szemben hirtelen történt, egy hétvégét biztosítva a családoknak arra, hogy megoldják az otthoni oktatást, a gyerek felügyeletét, mindezt lehetőleg az eddigi csodafegyverként bevetett nagymama nélkül. Hirtelen mindenki otthon találta magát. „A nappalink átlényegült osztályteremmé, a levelezésünk oktatási nyilvántartássá, a vacsora stratégiai megbeszéléssé vagy informatikai, netán mentálhigiénés tanácsadássá” – mondja Földes Petra és Peer Krisztina.
Az, hogy a szülőből pedagógus lett, miközben egy-egy Zoom-meetingen is teljesítenie kell, ráadásul már a bevásárlás is szigorú keretek közé van kötve, könnyen hozhatja ki mindenkiből a rosszabbik énjét. Ám a lelkiismeretfurdalás helyett a jelenlegi helyzetben egyszerűen jobb elfogadni érzelmeinket és mások félelmeit: „Észre kell vennünk a másik nehézségeit ahhoz, hogy közösen eredményt tudjunk elérni. Most egy egész társadalmat érintő szorongás jelenik meg – a legkülönfélébb élethelyzetekben és a legkülönfélébb reakciókkal – az egyéni szinteken; mind releváns és mind valóságos” – írja a szerzőpáros.
Jobban kell figyelni egymásra
A szülők eddig is sokszor voltak egymásra utalva, hiszen eddig is lehetett probléma az, hogy melyik nap ki megy a gyerekért az iskolába. Bár most nem kell utazni senkinek, a hatékony együttműködése most fontosabb, mint valaha.
A szülőknek emellett egymásra is jobban kell figyelniük, hiszen az összezártság a házaspárok, párok kapcsolatában is a szokásosnál több stresszel járhat. Nem csak az okozhat konfliktust, hogy mindegyik máshogy kezeli a kritikus helyzetet, de alapvetően az is, hogy hirtelen a megszokottnál sokkal több időt töltenek együtt. A megoldás itt nem csak a nyílt kommunikáció és türelem. Mindenki számára fontossá válik az énidő, mikor néhány órát egyedül töltvagy akár egy fejhallgatóval a fején vonul el, kizárva a külvilágot. Ez is egy lehetőség: meg kell tanulni társunk új igényeit, és mi magunk is tapasztalhatjuk, hogy a másik mennyire tudja kezelni a mi igényeinket.
Ezekben a megoldásokban nemcsak a problémát kell látni, hanem a lehetőséget is. Sose volt még annyit együtt a család, mint napjainkban – itt az ideje újra megismerni egymást! Az együtt tanulás során a szülő megismerheti a gyerekben rejlő tehetségeket, a szülő pedig új példaképpé válhat. A társasjátékokkal, a hosszú beszélgetésekkel vagy közös főzéssel a modern ember újra felfedezi, hogy milyen is valós értékes időt eltöltenie szeretteivel.
Kérdés persze, hogy mi a helyzet a család többi tagjával. A nagyszülők vagy az elköltözött nagytesó hosszútávú távolléte mindenki számára nagy erőpróba lehet. Bár lelkileg megterhelő lehet a fizikai távolság, a sűrű online kommunikáció rádöbbentheti az embert, hogy a család nehéz helyzetben is összetart, és a videós estimesék nem egy megrázó időszak epizódjai, hanem szép emlékek lesznek – sőt, lehet új szokások, akár egy új kezdet is.
Az elváltak és nevelők
Nem szabad megfelejtkezni azokról a szülőkről sem, akik méginkább nehéz helyzetben találták magukat. Mégis hogyan lehet megoldani, hogy a gyerek mindkét szülőnél lehessen, amennyiben azok nem élnek egy háztartásban. Az állam a problémáról levette a kezét, így a szülők most csak magukra számíthatnak. A következő időszak könnyen teheti jobbá a kapcsolatukat vagy az válhat még toxikusabbá, amennyiben a gyerek fegyverré válik valamelyik fél kezében.
A nevelőszülőkre, és azokra a szülőkre is óriási plusz teher nehezedik, akiknek gyermeke nevelőszülőknél vagy nevelőotthonban nevelkedik. Kérdés, hogyan vészeli át a szülő-gyerek kapcsolat ezt az időszakot, hiszen az igazi sokk mindenki számára az, hogy a gyerek nem találkozhat édesszüleivel. A nevelőszülőknek ezesetben nemcsak azokkal a problémákkal kell megküzdeniük, amivel minden szülő megküzd, hanem még nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a gyerek lelkiállapotára. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ezek a gyerekek a korábbi traumák miatt alapvetően több figyelmet igényelnek, így számukra ez a kétségekkel teli időszak még vészterhesebbnek tűnhet.
„Ez nem nyári szünet. Felturbózva kellett bevásárolni, hogy ne kelljen naponta boltba rohangálni, de helyt kell állni itthon pszichológusként is. A mi gyerekeink most fokozottan szorongva várják a jövőt. Ők már találkoztak az elválással, a gyásszal, átéltek traumákat. Rettegve várják, mi lesz, mit hoz ez a járvány. De az élet nem áll meg” – meséli Piroska az SOS Gyermekfalvakból. „6 gyerek, 4 iskola, mindenhol más módszert alkalmaznak. Meg kellett tanulnom az összesest kezelni, észben tartani. Jönnek az élő kapcsolások, de hogyan oldjuk meg, amikor mindnek épp egyszerre van szüksége segítségre a géppel? Nem indul el a skype, lefagy a másik gép, a kislány nem tudja, mit kell megnyitni, a másik gyerek véletlenül kijelentkezik, rohangálok ide-oda. És a tananyagon felül vannak még zeneórák, mozgásterápiák és fejlesztések, hiszen van 3 BTM-es és 2 SNI-s gyerekem”.
Akik egyedül maradtak
Az egyedül raboskodó emberek is nehéz helyzetben vannak. És többen vannak, mint gondolnánk: „Ma Magyarországon az emberek ötödének egyáltalán nincs barátja, változóban vannak a családi kapcsolatok, és keveseknek sikerül aktív társas mezőt fenntartani maguk körül. Azaz a járvány és a társas érintkezést tartósan korlátozni látszó intézkedések következményeivel egy kapcsolati szempontból szegény társadalomnak kell megküzdenie”.
A középkorúak és fiatalok számára az eddig megszokott magány most könnyen fordulhat át komoly mentális problémákba. Itt nagy a felelősség a barátokon is: ha valaki nem egyedül vészeli át az időszakot, itt az ideje, hogy még jobban figyeljen azokra, akik egyedül maradtak.
Az idősek számára sürgetőbb kérdéssé válik az ellátás, ami miatt még jobban kell támaszkodnia a családra vagy közelebb kerülni a lakóközösség fiatalabb tagjaihoz, új kapcsolatokat kialakítva.
De mennyire alakította át az ön emberi kapcsolatait a koronavírus teremtette helyzet? Összegyűjtöttünk tíz kérdést, amivel ön is átgondolhatja a változásokat vagy megnézheti, mások hogyan küzdenek meg az újonnan felbukkant problémákkal.
Minden gyerek nehezen éli meg a koronavírus okozta szituációt, de még érzékenyebben érinti azokat, akik nevelőszülőknél nevelkednek. Ők egyszer már elveszítettek mindent: a saját szüleiket. Az SOS Gyermekfalvak közel 400 gyereknek biztosít szerető, biztonságos otthont nevelőszülői családokban. Sok gyerekeknek és családnak a közeljövőben nagyobb szüksége lehet a szervezet segítségére, mint valaha. Ezért is kiemelkedően fontos most az SOS Gyermekfalvak számára minden felajánlás, kezdve az adó 1%-val, amit itt lehet felajánlani.
Az oldalon elhelyezett tartalom az SOS Gyermekfalvak Magyarország megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. A tartalom előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.
